Óraparadoxon

A sebesség hatására megnő a test tömege, valamint az atomórák ritmusa lelassul. Az 1971-es Hafele kísérlet ezt közel bebizonyította. Legfőbb tanulsága azonban, hogy a sebesség valójában abszolút, nem pedig relatív !

 

 

 

 


 

 

 

Einstein elcsente!

 

 

 

 

 

Mi az összefüggés az idő, a tömeg és a tér között? Ha szép   az   idő,   akkor   a   tömeg   kimegy   a   térre!

 

(Yankee humor)

 

 

 

Érdekes tudománytörténeti momentum bukkant elő1974-ben. Einstein hagyatékában találták 3 lapot, melyek kétségtelenül Bolyai János hagyatékából származtak el oda. Egyértelmű, hogy Bolyai 14000 oldalas hagyatékából került át az Einstein-hagyatékba az a 3 oldal, amely talán térgeometriáról, netán a tér és a gravitáció kapcsolatáról szólt.

 

 

 

   Einstein ellopta? -így aposztrofálták az esetet a keményebb kritikai hangok. Jómagam azonban lazábban fogom fel a dolgot, és úgy fogalmazok, hogy elcsente, mégpedig 1914-ben, amikor is céltudatosan látogatott el Erdélybe. Ez időben roppant nagy pácban volt, mert igencsak elakadt az Általános Relativitáselmélet kimunkálása közepette. Nyilván egy pozitív impulzust remélt a híres magyar geométer elfeledett gondolataitól.

 

 

 

   Amikor a „lopásról” szóló pikáns történetet először hallottam, akkor az volt a meggyőződésem, hogy az ominózus 3 lapot Einstein felesége, Mileva Marics csente el. Hát persze, hogy Mileva volt a „tettes”! Leánykáknál gyakran előfordul, hogy egy pillanatra egyikük megkaparintja barátnője titkos naplóját, benne bizalmas bejegyzésekkel közös udvarlójukról, a nagy Ő-ről. Nagy a kísértés, hogy az érdekfeszítő lapokat kitépje, majd e trófeát otthon titkos magányában csemegézze. Bolyai és Einstein viszonyában a nagy Ő szerepét azonban a Téridő Kontinuum játszotta.

 

 

 

   Mileva echte szerb volt, valószínűleg jól tudott magyarul, ellentétben Einsteinnel, aki vélhetően egy csöppet sem. Titelen született, de elemi iskoláit már a délmagyarországi városban, Újvidéken (ma Novi Sad) végezte. Anno Újvidék lakosságának összetétele a következő volt: 51% magyar, ezen kívül laktak még ott rácok, szászok, zsidók, szerbhorvátok, németek és bunyevácok. Ha Mileva később haza-haza látogatott szüleihez Németországból, akkor kézenfekvő lett volna onnan elugrani Újvidékről Marosvásárhelyre, és felderíteni a férjét oly-annyira érdeklő magyar nyelven íródott Bolyai hagyatékot.

 

 

 

   A szükséges ajánló leveleket Ő is megkaphatta volna, hiszen a főiskolán matematika tanár diplomát kapott, és közel járt ahhoz, hogy a fizika tanári diplomát is megszerezze. Igaz, hogy Einstein kutatásaiba nemigen szólt bele, mert azok a témák túlzottan elvontak és érthetetlenek voltak. Ha Mileva mégis hozzájut a Bolyai-hagyatékhoz, akkor bizonyára elhomályosult szemmel nézegette volna azt, és gőze sem lett volna arról, hogy ott magára hagyatva mit is tegyen. (Amennyiben én is hozzájutnék eme értékes hagyatékhoz, én is izgatottan átpörgetném az oldalakat, hátha impulzust kapok onnan a jelenlegi akadozó kutatásomhoz, a 4.-5.-6. térdimenzió feltárásához.)

 

 

 

   Az elcsent három oldal talán segített Einsteinnek a téridővel vívott közelharcában, talán nem. A fordíttatás nem jelenthetett gondot számára, mert ott volt a magyarul is beszélő felesége Mileva, és gyakran volt nála látogatóban segítője és barátja Grószman Gyula.

 

 

 

   Grószman Gyula Magyarországon született a Budapesti Svájci követségen. A Lehel Téren laktak, és a kis Marcell 16 éves koráig itt járt iskolába, nyilván ő is jól beszélt magyarul. Ámde erről elszántan hallgat a Fáma, azaz a nemzetközi és a magyar szakirodalom.

 

 

 

   Bonyolítja a helyzetet, hogy Einstein nemcsak a németeket gyűlölte, hanem a magyarokat is. A németeket zsigerből, míg a magyarokat Lénárd Fülöp miatt. Lénárd Fülöp ugyanis 2 év megfeszített elméleti és kísérleti munkát fektetett bele a nagy fontosságú fotóeffektus témába. Beszámolóit elolvasván az ifjú Einstein 2 hónap alatt megalkotta belőle a golyócska típusú foton-elméletét, azaz feltette az i betűre a pontot. Az 1920-ban ténylegesen átadott Nobel díj tehát nem annyira Einsteinnek, hanem inkább Lénárdnak járt volna. Azonban átadás előtt az érmét satuba fogva és reszelgetve az lett volna igazságos ha Einstein is kap némi aranyport belőle. (Jómagam sem becsülném alá ennek értékét, e kis zacskó aranypornak is magas erkölcsi értéke lett volna.) Ez a furcsa megosztási forma manapság már könnyen kikerülhető lenne, mert a díjakat 3 érmével 3 részre szokás osztani.

 

 

 

15b_kettos_foton.jpg

 

   Itt jegyzem meg, hogy nekem is van egy un. két golyócska foton-elméletem, mely jelentősen megemeli vonatkozó tudásunk színvonalát. A tudomány eme kiegészítő teóriámmal együtt olyan messze áll a fény lényegének megértésétől, mint Makó Jeruzsálemtől.

 

 

 

 

 

  

 

   A mai fizikusok szemrebbenés nélkül elfogadják az a fényelméletet, hogy a fény egyszerre hullám is és részecske is. Einstein viszont egy kritikus gondolkodású, töprengő tudós volt: "50 év elmélkedés után sem kerültem közelebb a kérdés megválaszolásához, hogy mik is ezek a fénykvantumok." írta egy neves életrajz-írója, Walter Isaacson.

 

 

 

   A fent ismertetett elsőbbségi vita végleg megrontotta a két tudós kapcsolatát. Mindezek után Einstein az ifjú, később világhíressé vált angol matematikussal, David Hillberttel is elsőbbségi vitába keveredet az Általános Relativitáselmélet témakörben. Ez a vita is igen kemény, sőt sokáig kétesélyes volt, de kibéküléssel végződött. (Hillbertnek nem volt fontos a fizika.)

 

 

 

   Eme kis kitérő után térjünk vissza Erdélybe és 1914-be. Nem fér hozzá kétség, hogy maga Albert Einstein volt ott Marosvásárhelyen, és lapozta át a híres-neves hagyatékot. A szövegből egy szót sem értett, de a geometriában az ábrák igen beszédesek. Szíve szerint minden oldalról másolatot kért volna, ámde abban a korban még nem létezett Xerox másológép. Talán készíthetett volna néhány vázlatot, de minek, hiszen Einstein rajzolásban kiemelkedően gyenge, mondhatnánk reménytelen eset volt. Folyamodhatott volna engedélyért, hogy kikölcsönözzenek neki néhány oldalt „bizisten visszahozomra”. Na, azt a bürokráciát és időhúzást, ami e folyamodvány nyomán tört volna ki, azt az ellenségemnek sem kívánom, nemhogy Einsteinnek. Így utólag is egyetértek vele, hogy rövid úton zsebre vágott 3 fontosnak tűnő oldalt. Így végre valami hasznosult a nagyértékű hagyatékból!

 

 

 

   Amivel viszont nem értek egyet, az Einstein utólagos viselkedése, illetve megnyilvánulása volt. Pontosabban az, hogy egyáltalán nem nyilvánult meg. Amikor publikálta új elméletét, az általános relativitást, akkor említést kellett volna tennie a Bolyai hagyatékról. Azt mondhatta volna, hogy belenéztem, és a Bolyai hagyaték, sőt némi iránymutatással szolgált. De az is korrekt megoldás lett volna, ha azt mondja, hogy belenéztem, de nem kaptam belőle új ötletet. Az elhallgatás inkorrekt dolog volt!

 

 

 

   Az elődök eredményeit szabad, sőt kötelező átvenni. Ily módon tud egyre magasabb szintről indulni és gyorsabban fejlődni az új generáció, a korszerűsödő tudomány, azaz az egész emberiség. Azonban nem csak az elődök tudásának kötelező felhasználása van a világon, hanem az etikát is be kell tartani. Az ifjú tudósnak kötelessége lett volna elmondani, hogy ő honnan indult, kik a nagy elődök, akiknek a vállára állva sikerült magasabb szintre lépnie. Az elődök elismerése, és eredményeiknek elismerése meglehetősen hiányzott Einsteinből. A korábbi tudósok eredményeinek elhallgatása valójában félrevezeti az Olvasót. Ez un. csúsztatás, ami sajnos a modern újságírás sűrűn alkalmazott technikája, a valóság körmönfont meghamisítása. Elvi síkon a ma tudománya ezen az etikai szinten áll, ezt a normát megvalósítja, sőt megpróbálja eltúlzottan is teljesíteni. Einstein ezen elhallgatási szokása sajnos arra ösztönzi az elfogult Einstein-hívőket sőt rajongókat, hogy Einsteint tekintsék a tudományos gondolatok eredeti forrásának.

 

 

 

   A tudományos körök egybehangzó véleménye szerint az 1905-ös év Einstein legtermékenyebb éve volt. Szabadalmi hivatalnokként 5 jelentős szakdolgozatot tett le a tudomány asztalára, avagy 5 rózsaszín felhőcskét eregetett fel az égboltra, ahogyan azt egyik elfogult csodálója írta a magyar sajtóban. Ámde ez az 5 dolgozat is mutatja Einstein elhallgatási komplexusát.

 

 

 

1. A részecskék kóborlása

 

   A tintacsöpp magától szétoszlik, és kékre festi az egész pohár vizet. A tüneményből kilehet számítani a vízmolekulák mozgási sebességét. E témánál nem tudom, hogy ki volt az előd, akinek a munkáiból Einstein elindult, de a statisztikus mechanikát már a megelőző évszázadban is sokan és nagy sikerrel művelték.

 

 

 

2. A kapilláris szívóhatás

 

 

 

   A nagyszerű magyar fizikus, Eötvös Loránd írt először e témáról. A folyadék molekulái felszaladnak a hajszálvékony cső falán, ha az anyagjellemző paraméterek, a vonzás a főfal molekulái irányába nagyobb, mint a folyadék molekulái közötti belső vonzerő. Döbbenetes, de a kapillaritás akár 80 méter magas fa csúcsára is felviszi a gyökérből indított tápoldatot, miközben a légnyomás mindössze csak 10 méter magasra vinné föl. Einstein egyetlen szót nem ejtett ki a forrásról, Eötvös Loránd korábbi munkájáról.

 

 

 

3. A fotóeffektus  (lásd fentebb)

 

 

 

4. A speciális relativitáselmélet

 

 

 

   Az első impulzus az 1887-évi Michelson kísérlet kudarcánál érte Einsteint. Ott "bebizonyosodott", hogy a fény minden álló és mozgó tárgyhoz képest kizárólag fénysebességgel halad. Sem többel, sem kevesebbel. Ez viszont a logika csődjét, vagy pedig a természet megismerhetetlenségét jelentené. 

 

 

 

   A paradoxon "feloldását" a nagy francia matematikus, Poincaré vitte végbe. Arra gondolt, hogyha a sebességeket viszonylagossá, relatívvá teszi, akkor a logika talán eltűri, hogy egyetlen sebesség, a fénysebesség abszolút maradjon. Megalkotott egy olyan képletet, melyben a sebességek összege képtelen meghaladni a fény sebességét.

 

 

 

   Poincaré 1905 tavaszán tartott egy 2 hónapos előadás sorozatot, majd a problémát, mint végleg megoldottat elégedetten kipipálta, és többé már nem foglalkozott vele.

 

 

 

   Einstein szorgalmasan látogatta az előadásokat, majd a teoriát sajátjaként újra megírta. Ebben már nem a matematika, hanem a fizika dominál -állította. Fizikai tartalom például a mérőrudak rövidülése, az időtartam megnövekedése, a tömeg megnövekedése stb. Az un. fizikai tartalom miatt mondják, hogy Einstein alkotta meg a relativitáselméletet. Jómagam azonban úgy vélem, hogy már Poincaré is beleírta a fizikai tartalmat, különben a megoldása nem lett volna kerek. Egyébként a relatív sebességekre alapozva sajnos nem lehet koherens elméletet felállítani. (A részleteket lásd itt és itt!) Mellesleg a paradoxonnak tűnő M-M kísérletnek igenis van egyszerű, sőt földhöz tapadt feloldása. (Lásd itt!)

 

 

 

5. Anyagból energia

 

 

 

   Az E=mc2 egyenlet levezetése manapság már kizárólag Einstein dicsősége. Talán azért, mert itt sem emlegette kellő hangsúllyal az előzményeket és az elődöket. Az elődök mind közel jó eredményekkel rendelkeztek. Einstein viszont jó érzékkel megelőlegezte a pontos, azaz a 2 hatványkitevőt. Ezen közben azonban levezetésének alaptételei, továbbá logikája hibás. (A részleteket lásd itt!)

 

 

 

   A pikáns, ámde valójában kicsiny súlyú Marosvásárhelyi affér utólag is könnyen rendbe tehető. Az amerikai Einstein Hagyaték Kezelő Bizottság másolatot készít az ominózus 3 elcsent oldalról, majd feliratozza azokat emigyen:

 

 

 

 
 

Visszapótlás a Bolyai hagyatékhoz

 

Address: Marosvásárhely, Erdély, Europe

 

Dátum, pecsét, aláírások

 

A feladó díjmentes közleményei:

 

"Amerika ajándéka a magyaroknak!"

 

 

 

 

  Az eredeti példányok természetesen kint, az Einstein Hagyatékban maradnak. A „történelmileg lezárt” helyzeteken úgymond már nem lehet változtatni. Ez a megoldási forma is jó nekünk, hiszen már megtanultuk, hogy a győztesnek mindig igaza van.

 

 

 

   Nekünk magyaroknak is van azonban mulasztásunk. Valakinek, talán egy egyetemnek fel kéne dolgozni az értékes, nemzetközi szinten is magasan jegyzett tudományos hagyatékot. Az én javaslatom az ELTE, és ezzel a vokssal új támogató pontokat remélek elnyerni a régóta elfektetett folyamodványomhoz. (Ugyanis bevallottan az ELTE címzetes diákja szeretnék lenni.) Azon belül talán a geometriai tanszéké lehetne a gyönyörű feladat, mert ott minden bizonnyal szuper eszközök, mondhatni szuper fegyverek állnak rendelkezésre. Gyors számítógépek, matematikai, alkalmazott matematikai, és térgeometriai szuper-szoftverek, ultramodern problémákon edződött munkatársakkal. Az egykori obsitos katona, Bolyai János mindössze egy katonaládával rendelkezett, ámde a fejében tehetséget hordozott. Ha az ELTE-utódok nekidurálják magukat, akkor a 14000 oldalból hamarosan olvasmányos 14 oldalas áttekintést, értékelést és felhasználási javaslatot készítenek. Ennek minden középiskolás matematika és fizikatanár valamint jómagam is nagyon-nagyon fogunk örülni. Ez lesz ám a happy end!

 

 

 

 

 

 

2017 július 4

 

Tassi Tamás

 

aparadox@gmail.hu

 

 

 

 

 

 

 

 

<< Vissza                                                                                   Tovább >>

 

      Einstein ellopta?

 

 

 

 

 

 

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 31
Tegnapi: 11
Heti: 42
Havi: 228
Össz.: 49 267

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Einstein elcsente!
Óraparadoxon - © 2008 - 2018 - ora-paradoxon.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »