óra H
3.6
Karakan Japan Tudoman
Az Egyesült Államok több száz egyetemének sok száz kutatója ért el kimagasló tudományos eredményt. Tarolnak is a különféle nemzetközi díjak között, azonban a legnagyobb díj vonatkozásában sanyarú a helyzetük. A Nobel-díjról van szó, melyből évente mindössze egy tucatot osztanak szét, megosztva, harmadolva. Ez a kvantum már eleve kevés lenne számukra, ráadásul a Svéd Akadémia egyéb nemzet tudósainak is juttat belőle.
A halmozódó "Nobel-díj hiány" kezelésére egy jópofa megoldás született künn Amerikában. Az érintett professzorok elhelyeznek a zakó hajtókáján egy kitűzőt ezzel a szövegel:
Még nem kaptam meg!
Ez a kitűző kitűnő hiánypótló, de egyben nagyon praktikus viselet is. Nézzünk egy tipikus esetet. A professzor éppen vonul a folyosón az előadó terme felé. Váratlanul rákiált egy kollégája a szomszéd egyetemről, éppen erre járván: "Hé, Jack! Ezer éve nem láttalak! Na és megkaptad már?" Nos, ilyenkor jó a kitűző. Elegendő feléje bökni, és a lelkes kolléga már folytathatja is a monológját: "Ez nem lehet igaz! Hiszen neked ez már idestova tíz éve járna!" Jack professzor pedig bólint, mert nem csak a szakterületén kiváló koponya, hanem a tudományos eredmények rangsorolásában is.
Vegyük észre, hogy a szakma valódi csúcsa nem a Nobel-díj, hanem ez a kis kitűző! A Svéd Akadémia nincs a csúcson a tudomány összes ágában. De bőven vannak egyéb nemzetközi szempontok is, miközben kiemelik a sok kiváló eredményből az un. legkiválóbbat. Ó, be' szép is volna, ha hazánkban is lenne egy ilyen kitűzős tudós! Minden bizonnyal permanens téma lenne a magyar sajtóban. Év vége felé együtt szurkolna az ország: Megkapja, nem kapja, ki kapja? Ez azon kevés témák egyike, amely méltó lenne arra, hogy nemzeti ügyként kezeljük.
A kitüntetés folyamatának nélkülözhetetlen eleme azonban, hogy az illetékes nemzeti akadémia az elért eredményt súlyozottan elbírálja, kiemelkedőnek ítélje. Kellő indoklással ellássa, majd a Svéd Királyi Akadémia felé az előterjesztését megtegye. Hallottam egy-két hazai esetről, de azok bizony elég régen történtek. Berényi Dénes nevét említeném meg, akinek a kutatási témája az atommag sugárzás volt. Az MTA felterjesztette, de végül nem kapta meg a díjat - talán túlbecsülte műszere felbontóképességét, vagy egyszerűen volt nála jobb. Az elmúlt évtizedeket tehát a fentiek alapján szűk esztendőknek kell neveznünk. Meglepő módon mégis rohamosan szaporodott Nobel-díjasaink száma - legalábbis az MTA és a hazai média szerint.
A Nobel-díjas tudós olyan, mint egy pompázatos tollú kakas, amely érces hangon kukorékol a kerítés legmagasabb oszlopán. Jogosan büszkék rá a baromfiudvar lakói, és csodálják a szomszédok. Én tojtam! - dicsekszik tyúkanyó - de csak rézben jogos a büszkesége. A dolog ez esetben a genetikai adottságokon dől el.
A Nobel-díjhoz sokkal több kell a jó adottságoknál. Kell a jó családi indíttatás, benne a tudás becsülete, szeretete és befogadása. A fáma szerint kell még hozzá egy-két kiváló szellemű középiskola véletlenszerűen kialakulva és elszóródva az ország területén. Ebből már lehet Nobel-díj, - feltéve, hogy a továbbiakban külföldön él és munkálkodik a tudós-jelölt. Az itthoni körülmények ugyanis nem csak szűkösek, de akadályozók is. Némi képet nyerve a Nobel-díj körüli tudományos és társadalmi problémákról én mégis inkább a díj körüli egészséges tolongásra és az igen hosszú várólistára hívom fel a figyelmet. Az éves listákon eleve . . .
Tassi Tamás
gömbvillám fekete lyukak antigravitáció vákuum spin Tesla, Tassi Tamás, óra paradoxon Einstein idődilatáció relatív sebesség cézium Uri Geller James Randi parafenomén kanálgörbítés atomóra Hafele Keating kísérlet Kelly
A TUDOMÁNY MÁGIÁI I. kötet (3.6 fejezet)