Óraparadoxon

A sebesség hatására megnő a test tömege, valamint az atomórák ritmusa lelassul. Az 1971-es Hafele kísérlet ezt közel bebizonyította. Legfőbb tanulsága azonban, hogy a sebesség valójában abszolút, nem pedig relatív !

Szkeptikusok

A Burbon házról azt tartják, hogy 100 éve semmit sem felejtettek, de semmit sem tanultak. A szkeptikusokról pedig elmondhatjuk, hogy az utóbbi években minden év februárjában megtartják színvonaltalan, tudományos köntösbe bújtatott áltudományos fórumukat.  Jeligéjük lehetne:

A BME műszaki oktatói megmondják a tutit a rákellenes kutatás témakörében!

 

2013.02.13             Tt 

 

 

 

2.6

 

Szkeptikusok

 

"Az áltudományokat művelik őrültek, megszállottak, sarlatánok, szélhámosok, és ezeknek tetszőleges lineár-kombinációi.” (Egy szkeptikus találkozó mottója)

A 2005.  év a fizika nemzetközi éve volt.  Azért választották ezt az évet, mert pont száz éve egy 26 éves fiatalember, Albert Einstein alapjaiban változtatta meg a tudományt.  E mondatokkal kezdődött 2005 márciusában a szkeptikusok országos találkozója a Budapesti Műszaki Egyetem egyik előadótermében.  Emiatt – és talán nem voltam ezzel egyedül – fokozott várakozással tekintettem az előadások elé.  Einstein és a relativitás lesz tehát a főtéma!  No de előbb tekintsük át az elhangzott, mondhatni hagyományos szkeptikus témákat.  Illetve csak néhányat.  Ízelítő lesz ez témaválasztásból, a feldolgozás mélységéből és a szkeptikusok tudományossági mércéjéről.  Mint tudjuk, bármely téma lehet tudományos, ha tudományos módszerekkel dolgozzák fel.  A szkeptikus kutató – a továbbiakban Sz.K.  – roppant kényes a tudományosságra, nyilván korrekt, körültekintő, tudományos adatokkal egybevetett analízisekre számíthatunk részéről.  Ezen elvárások jegyében idézek fel néhányat az egész napos előadások javából.  Íme:

Oxigénnel dúsított ivóvíz  No, erre nem gondoltam volna!  Sz.K.  is meglepődött az ötleten.  Sőt, tréfásan elhátrált, amikor patikusától megtudta, hogy a palack vízben kétszeres mennyiségű oxigén van.  Ez 2 atmoszférás nyomást jelent, még felrobban itt mellettem!  – következtette ki Sz.K.  Másrészt mire jó ez?.. Semmire sem jó!   Az ember nem kopoltyús lény, hogy vízből vegye az oxigént.  Egy palacknyi víz azonban nagyon kevés – néhány milligramm – oldott  oxigént tartalmaz.  Ezt  megkétszerezni – hát, nem egy nagy durranás!  Információ hiányában mi csak találgatni tudtunk, hogy mire lehet jó.  Nos, az oxigén helyettesítheti a klórt, azaz fertőtlenít.  Javíthatja az emésztést.  Pozitív hatása lehet egyéb szervekre.  Jobb ízű lesz tőle a gyümölcslé, ezt a tulajdonságát korábban egy magyar találmány hasznosította.  Mindenképpen tévedett az a szkeptikus hozzászóló is, aki szerint az ilyen dolgoknak semmi hatása sincs.  Valami csak van!  Vagy használ, vagy árt, de leginkább is-is.  Ezt döntse el egy termékvizsgálat és ne egy szkeptikus.. 

Falszárító szerkezet   Ez egy szakállas téma, most újra megtárgyalva.  "Szétszereltem, tessék belenézni, csupa értelmetlen alkatrész!" – mondta Sz.K.  ”Nos, igaz, hogy mintha szárítaná a szoba falát, de a torkot is kiszárította!” (Akkor csak csinál valamit, nemde?)”Sarlatánság, átverés!  Ahol lehet, majd fellépek ellene!” No de hol van a tudományos vizsgálat, a jegyzőkönyv, dátummal és hitelesítéssel ?- kérdezte egy nem szkeptikus résztvevő.  "Nincs nekünk arra pénzünk és időnk, hogy a rengeteg csalárd dolgot bevizsgáljuk!" – jött a magabiztos válasz.  Azt gyanítom, hogy Sz.K. soha egyetlen készüléket nem vizsgált be. 

Semleges áram   Hát ez meg micsoda? Sz.K.  hosszasan keresgélte a választ a földelt áramellátó rendszerek és a fürdőkádba dobott hajszárító környékén.  Majd kínosan hosszú idő után jött a kulcs-szó, az elválasztó transzformátor, mint kvázi megvilágosodás.  Hát – finoman szólva – Sz.K.  nem hatolt le a probléma gyökeréhez.  Ugyanis ott egy inverter van, mely az akkumulátor egyenáramát 220 voltos váltóárammá alakítja.  A szóban forgó újszerű berendezés meglepően kicsi, a szokásos szekrény-méret helyett csak doboz méretű.  Állítólag akár 500 wattos kéziszerszámokat is meghajt, ami akkumulátor oldalon hatalmas áramot jelent, de a vékony vezetékek mégsem olvadnak el.  A hatásfok is zavaróan magas.  Még inkább érthetetlen, hogy a készülék terhelés hatására esetenként lehűl.  Talán ezek a paradoxonok késztették az egyik fejlesztőt – egy fizikust – arra, hogy új  fizikai  jelenségben  keresse a  magyarázatot.   Azonban Sz.K. sem maradt el bravúrok dolgában.  Mestermunka volt ennyi érdekességet eldugni és a találmányt unalomba, fullasztani.  Javaslom, tekintsük előadását etalonnak.  Lám, így kezeli a vérbeli szkeptikus az új jelenségeket! 

Jog és a tudomány Ez egy mindenkor aktuális téma.  A meghívott előadó arról beszélt, hogy milyen nehéz a bíró dolga, amikor szakmai kérdésben kell ítélkeznie.  Csakúgy, mint a tudománynak, az egymással mindig vetélkedő, perlekedő teóriák esetén.  A bíró először a tényállást próbálja tisztázni, de minél több a szemtanú, annál több az ellentmondás.  Azután következnek a szakértők.  De minél több a szakvélemény, annál több az ellentmondó kitétel.  Ennek következtében a "jó" döntés titka az ügyes lavírozás az ellentétes "tények" és szakmai "igazságok" között.  A nagy döntési gyakorlat és elfogulatlanság végeredménye is csak egy kétséges ítélet, mind a jogi perekben, mind a tudományban – összegezte a helyzetet az előadó.  Jó ezt észben tartani, és leszállni a magas lóról!  – teszem hozzá én.  Még jobb azonban föl sem szállni! 

Einstein és a relativitás   Hát végre itt volnánk az ünnepi témánál!  Nyilván részletes méltatás, sziporkázó sztorik és kiértékelés következik – mindez a mai tudomány eredményeinek és eltervezett kísérleteinek fényében!  Messze nem így történt.  A csúcs-teória szűkösen és szürkén került tálalásra – és ez nem lehetett véletlen.  A tudomány itt – súlyos problémát takargat.  Mert igaz, hogy ha egy elmélet 100 évig az élvonalban van, akkor méltán megérdemli az ünneplést.  De az ominózus relativitás immár minden modern elméletnek útjában van, azaz ellentmond a magasabb szintű ismereteknek.  Az egyik példa erre a 2000 évi Wang-kísérlet, mely megcáfol egy dogmát, mert jelentősen átlépték a fénysebességi korlátot.  Ezzel pedig akaratlanul is megcáfolták  a  relativitáselmélet egyik posztulátumát.  Többek között ezt az  újdonságot kellett  volna ismertetni.  A fenti néhány példa is elegendő arra, hogy kialakítsuk az összképet a szkeptikusok találkozóiról.  Céljuk, módszereik, "tudományos" színvonaluk tekintetében.  A nulla szint alatt vannak. A társaság neve is hordoz alapvető problémákat, ezért érdemes vizsgálat alá vonni ezt a kérdéskört is. 

TTT?   A rendezvény a Tényeket Tisztelők Társaságának találkozója volt.  Azonban a tények – ahogyan korábban is hallhattuk – nem tények.  A bonyolult, ellentmondásos és rosszul felderített, valóságot helyettesítő tákolmányok ezek, melyek évtizedenként módosulnak, és évszázadonként ellentettjükbe fordulnak.  Emiatt kártékony dolog ezeket tisztelni, fetisizálni, vagy tiszteletük érdekében másokra nyomást gyakorolni.  Sőt, gyanakvással, erős szkepszissel kellene azokat újra- és újra felülvizsgálni.  A „tények” valójában nem tények.  Azonban ez a bizonytalansági faktor nem jogcím arra, hogy a TTT likvidálja a jelenségek azon csoportját, amely neki nem szimpatikus.  A TTT névben szereplő első két T betű használata tehát hamis illetve félre orientál.  A harmadik T betű – Társaság – azonban teljesen rendben van. 

Szkeptikus?   Ez bizony hibás névhasználat.  A szkeptikusok az ókori görögöknél egy különleges természetfilozófiai irányzatot képviseltek.  Egyáltalán nem hittek a valóság létezésében.  Minden láthatót és foghatót az emberi képzelet kivetülésének tekintettek, azaz szélsőségesen idealisták voltak.  Számos értelmezési csavar után mára a fogalom a feje tetejére állt.  A mai köznapi értelmezés szerint a szkeptikus mindent bizalmatlanul, elutasítólag fogad.  Hazánkban viszont a szkeptikus egyet jelent a vulgár-materialistával, továbbá hol elfogad, hol elutasít.  Kritika nélkül elfogadja azt, ami már a tudomány berkein belül van.  Harsányan elutasítja mind azt, ami ezen kívül esik.  Ez utóbbiakkal szemben "szkeptikus", azaz az elutasításnak e sűrűn használt fondorlatos kifejezését alkalmazza. 

Cinikus?   Ez a név már közelebb állna az igazsághoz.  "A cinikus tudja a dolgok árát, de nem ismeri a dolgok értékét" – mondja egy ismert aforizma.  A dolgok ára C.  K, a Cinikus Kutató jogos félelme szerint a régóta rejtegetett belső ellentmondások felszínre bukkanása, valamint a jelenlegi tudományos stílus térvesztése. De mi lenne a stílusváltás hozama. Szélesebb körű érdeklődés a tudományos teóriák, eredmények és találmányok iránt.  Legyen megtűrt – sőt legyen sikk – a tudományos érdeklődés és a hobby-kutatás.  Nem csak a felső- de az alapfokú képzettségűek számára is.  Ötleteljenek, barkácsoljanak az emberek tudományos előképzettség nélkül? Igen!  Rengeteg szamárság, használhatatlan dolog szülessen? Igen!  Ennek révén növekedni fog a komoly témák iránti érdeklődés, csökken azok száma, akik életcél nélkül ragozzák a semmit a kocsmákban vagy diszkókban.  Talán még direkt eredmények is születnek a nagy számok törvénye és a merőben újszerű munka-stílus révén.  Példaképen a világhírű, roppant eredményes tudóst, Faraday-t említeném.  Ő tudományos végzettségére nézve könyvkötő-segéd volt, de falta az ismeretterjesztő könyveket és friss szemmel, nagy nyitottsággal fogadta be az új jelenségeket.  Persze magas szintű segítsége volt, a nagy kémikus, Davy keze alatt dolgozott.  Nőne a magyar hobby-kutatók esélye is, ha néhány Sz.K.  illetve C.  K.  lejönne az elefántcsont-toronyból és gúnyolódás helyett inkább segítené őket. 

Inkvizítor?   Szkeptikus régen is volt, csak másképpen hívták.  A középkorban a katolikus egyház hivatalos rangra emelte Arisztotelész tanait, akkoriban ez testesítette meg a tudományt.  A hatalomnak minden korban szüksége van egy ideológiára, amely magyarázatot ad a szembetűnő jelenségekre.  Ma már gyermetegnek és alapvetően tévesnek tartjuk e középkori tanokat, de az inkvizítorok ezeket magas hőfokon hitték, és tűzzel-vassal védték.  Előtte azonban koncepciós pereket tartottak, ahol a vádlottnak nem lehetett igaza.  Az ismert esetet  citálva, egyszerűen nem  voltak  hajlandók  bele  nézni  Galilei távcsövébe, nehogy saját szemükkel lássák meg a nem kívánt igazságot.  A ma inkvizítora igazodik a mai kor stílusához, jóval szelídebb eszközöket használ.  Tudományos rangok vértezetében kiáll a közvélemény elé, bagatellizál, kigúnyol, elítél, kirekeszt.  Arra azonban nagyon ügyel, hogy ne nézzen bele abba a bizonyos távcsőbe.  Onnantól kezdve ugyanis érdemben kellene vitáznia.  A tudós tudományos karrierje kárát láthatja az óvatlan bele nézésnek, és ő ennek nagyon is tudatában van.  Utána már nem lesz képes kellő hévvel elutasítani az újdonsült gyanús jelenséget, és ha ezt tudományos környezete megérzi rajta akkor kirekeszti. Egy-kétszáz egyetemista hallgatta aznap empátiával és áhítattal a szkeptikus előadókat, azok torz válaszait az új kihívásokra.  Most megvezetve és fölheccelve tettre készen várják az ellenfelet, a más nézeten lévőket.  Alkalmasint le fogják gázolni az ellent, mielőtt az megszólalhatna.  Árnyaltabb fogalmazással nem nyitnak vitát, azaz nem vitaképesek.  Ezt a sportszerűtlen, bár eredményes módszert nyilván a TTT vezetősége sugallja. A TTT-ben vannak jóval pozitívabb vezetőségi tagok is.  Itt két kémikusra utalok, egy pálya-elhagyóra és egy pályán-maradóra, akik magasabb szintre léptek.  Dokumentált formában szálltak harcba az áltudományok ellen.  Leleplező könyvet írtak, leleplező vitaműsorokat szerveztek a tévében.  Ezek valóban pozitív lépések, a konkuráló eszmék jelenlegi sötét zűrzavarából a világosság irányába.  Mindazonáltal számos ellenvetésem lenne az álláspontjukkal kapcsolatban.  Az egyik az a hamis biztonságérzetük, hogy a modern tudomány és a "józan ész" szilárd támaszt jelent a jelenségek megítélésében.  Ezt a problémát egy 20000 évvel korábban játszódó virtuális esettel szeretném megvilágítani. 

   Ott áll kőbaltás ősünk az időfolyam partján, oldalán két kőkorszaki szkeptikussal.  Jómagam tisztelettel megkérem őket, hogy csatlakozhassak  a  csoporthoz,  hiszen  a  példa  vonatkozásában 4 évtizeddel korábbi énem is kőbaltásnak számított.  A folyó túlpartján egy meztelen arcú férfi ül egy fatörzsön, testét tisztességes kecskebőr ágyékkötő helyett színes rongyok fedik.  Kimeredt szemmel bámulja a markában szorongatott nagyobbacska kavicsot. Most furcsa hangokat ereget a kavics felé, majd megint bámulja.  Most felugrik, ordibál, karjait az ég felé dobálja.  Azután visszaül kavicsot bámulni. 

    A jelenet értelmezése az ősembernek nem okoz gondot: "A szőrtelent megszállta a démon.  Egy jó sámánt kéne keríteni, hogy kiűzze belőle!” Jómagam bizonyára hosszan ámuldoznék és kérdezősködnék: "Mármint hogy láthatatlan hullámok? És a kavics ezeket az izéket képes látni, sőt hallani? Hogy mik vannak! . . . ”  A szkeptikusok pedig későbbi önmagukhoz híven emígyen nyilatkoznának a médiának: "Az esetre semmi kézzelfogható bizonyíték sincs!  Igen sajnálatos, hogy már őskori hallucinációkkal is hülyítik a népet!"

   Az Olvasók közül sokan talán így fogják magyarázni az esetet: "Na persze, az illető meccset nézett mobiltelefonon!” Ez a válasz azonban cseréptörés.  Nem kunszt ugyanis megválaszolni a kérdést húszezer évnyi fejlődés szellemi örököseként.  A problémára mindig ott, az adott szinten – kőbaltával a kézben – kell mondani valami használhatót, sőt, előremutatót.  Vagy akármit, könyörgöm, csak ne retrográdot! 

    Az Sz.K.-k tipikus hibája még, hogy bizonytalan terepen viaskodnak a parajelenségekkel.  Nem működött a kézrátétel, a jövőbelátás stb. – mondják.  De igen!  .  .  .  De nem!  .  .  .  –  és így tovább.  Ez az évtizedek óta tartó patt-helyzet nyilván nincs ínyére a szkeptikusnak, ég a vágytól, hogy dűlőre vigye a dolgot.  Nos, eljött a várva-várt pillanat!  Én most felmutatok egy olyan parajelenséget, amelyet feketén-fehéren és rövid úton meg lehet cáfolni – már tudniillik akkor, ha az nem igaz.  Nem kell hozzá más, mint papír, ceruza,  némi  tudás és  kevéske logika.   Könnyebbség  az  is,  hogy a dolog nem a tudomány határán helyezkedik el, hanem a legis-legközepében.  Nem is modern téma, inkább szakálasnak mondható. 

   Ezen ominózus parajelenség egy láthatatlan óriás-méretű szellem (szellem-hölgy), amely lenyelte a Földet.  Éjjel-nappal ott forgunk a hasában.  A szellem teste áthatol a Föld mágneses védőburkán, légkörén és házunk falán.  Behatol a sejtjeink közé, és folytonosan elállítja testünk biológiai órájának ritmusát.  Ez már szinte asztrológia, mely szerint sorsunkat a csillagok állása irányítja.  Súlyosbítja a helyzetet, hogy a tudomány ilyen jelenséget nem ismer, tehát e szerint nem is létezik.  Földdel együttmozgó, de nem együttforgó fizikai mező a fizikusok leglidércesebb álmaiban sem fordult még elő.  Ily módon a Föld-nyelő kísértet nem egyszerű áltudomány, hanem áltudomány a négyzeten.  Erre egy köznapi szkeptikus is gerjedne, két tettvágytól fűtött vezetőségi tagnak pedig még inkább gerjednie kell.  De vajon sikerül-e a szellemet levadászniuk?

   A szellem itt van szoros-közelben.  Fizikailag ugyan nem tapintható, de e könyvben minden fontos nyom és leírás megtalálható.  Egy dolgozat magyar nyelvű verziója, melynek címe: A H-K kísérlet.  A két szkeptikusnak nem kell mást tenni, mint végigmenni egy 11 lépéses levezetésen.  Jaj, csak azt ne mondják, hogy egy vegyész erre nem képes!  Hiszen szigorlatoztak matekból is és fizikából is.  További könnyítés, hogy a feladat nem haladja meg a középiskolás szintet.  Ha két ilyen bátor Sz.K.  vállvetve, egymást segítve megteszi azt a fránya 11 lépést, akkor sikeresen bejut a kísértet gyomrába.  Onnan nézvést már egyértelműnek látszik majd, hogy a Földnyelő szellem valóban létezik, hogy az fizikai valóság.  Vagy mégsem?..- ne vágjunk a dolgok elébe!

   Akár széna, akár szalma, a sportszerűség és a tudományos viták etikája azt diktálja, hogy leírják, mire jutottak. Például egy ismeretterjesztő cikkben, mondjuk  a  Természet  Világa magazinban, ezzel a címmel és aláírással: "Pardon, tévedtünk!  Kísértetek mégiscsak vannak!                         Két Szkeptikus Kémikus."

  Íme, előttünk van egy nagyon új, nagyon alapvető, nagyon körülhatárolt parajelenség.  Egy valamire való szkeptikus kutató egyszerűen nem teheti meg, hogy elbújjon előle.  Elveszíti hitelét mind az eddigi tevékenységére, mind a jövőre vonatkozólag. 

 

----- o O o -----

 Tassi Tamás 

www.aparadox.hupont.hu

 

A következő Szkeptikus Találkozó időpontja: 2013 február 13,

itt!

 

A fenti link a febr. 13.-i Szkeptikus Találkozót szervező fórumra mutat. Gondolom, hogy aki jól viseli az unalmat, és egyben szereti a tudományos köntösbe bújtatott áltudományt, az menjen el a találkozóra.  A magam részéről kitettem oda egy javasolt témát is: Ikerparadoxon  Ez a téma mindenkit érdekel, de eddig soha, senki sem tudott rá logikus magyarázatot adni. Sportszerütlen dolognak tartom, hogy az ottani moderátor ezt eltüntette,  és feltett helyette egy álfelhívást "Tiltott Találmányok" bemutatására, feltehetőleg bevizsgálására. Sajnos nincs tudomásom arról, hogy  a Szkeptikusok bármikor bármit is bevizsgáltak volna!

Saját Időparadoxon analizisem itt található!

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 17
Tegnapi: 8
Heti: 25
Havi: 430
Össz.: 41 273

Látogatottság növelés
Oldal: óra E Szkeptikusok
Óraparadoxon - © 2008 - 2017 - ora-paradoxon.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: fehér lyuk paradoxon - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »